CUKRÁSZMŰHELY

A cukrász szakma lassan, fokozatosan vált külön más édességkészítő mesterségtől. Eleinte furcsán, mondhatni kacifántosan hívták a cukrászokat: cukros süteményes. A cukrász elnevezés Széchenyi Istvánnak köszönhető.

Kunszentmárton első cukrásza, Nagy Sándor 1909-ben nyitotta meg üzletét. Nagy Sándor évekig vándorolt, míg megtanulta a torta, a linzer, a cukorka, a grillázs stb. készítését. Ennek köszönhető sokoldalúsága a szakmában. „Százféle” áru került cukrászdája pultjaira.

A mester műhelyében az asztalokon kívül csupán egy beépített kemence és a tűzhely állt. Innen nyílt a raktár, ahová a parasztgazdák hordták be a tejet, túrót, tejfölt, vajat, tojást hetente több alkalommal. Ide kerültek a gyümölcsök (eper, málna, barack stb.), melyekből fagylalt, szörp, lekvár készült. 1939-ig minden munkát kézi erővel végeztek a műhelyben, s csak 1940-től használtak gépeket (Wertheim fagyasztógép, ostyasütőgép).

Kunszentmárton és a környékbeli falvak cukrászainak egész nemzedéke nőtt fel Nagy Sándor keze alatt. A város főutcáján sétálva ma is betérhetnek a Talmácsi család nagy múltú cukrászdájába. Megkóstolhatják azokat a század eleji receptek alapján készült süteményeket, mely itthon s külföldön is ismertté tették a kunszentmártoni cukrászok nevét.

Gazdag tárgyi, írásos hagyatékának, valamint visszaemlékezéseknek köszönhetően kiállításunkon egy vidéki cukrászműhely és -üzlet miliőjét idéztük fel a 20. század első feléből.

A szakma iránt érdeklődők akár porcukrot is őrölhetnek!

Elnézést, a hozzászólás ezen a részen nem engedélyezett.