A MÚZEUM TÖRTÉNETE

  • Múzeumügy a Tiszazugban

A múzeum alapítója Turcsányi István

Kunszentmártonban az 1860-as évek után többször is megfogalmazódott egy múzeum alapításának gondolata. 1863-ban a Nagyréven és Tiszainokán talált régészeti leletek nagy érdeklődést váltottak ki, s a rendszeres ásatások kezdetét jelentették a Tiszazug területén. 1876 októberében: „megalakult a tiszazugi archeologiai társulat, egyelőre csak magán jelleggel; szak-könyvtár és múzeum alapitás, és ásatások eszközlése céljából.” (Pesti Napló 1876.) 1915-ben a volt nagyvendéglő épületében próbálkoztak egy helyi múzeum létrehozásával. Hillebrand Jenő 1927-ben ásatást vezetett Pusztaistvánházán, mely ismét felélesztette az igényt egy múzeum kialakítására, de mégsem került a gyűjtemény a kiszemelt Gyenes-féle szélmalomba. Turcsányi István az 1960-as években a gimnázium épületében kísérelte meg iskolamúzeum berendezését. Végleges helyet 1968-69-ben a volt Nagykun kerületi börtönben kaptak az addig vándorló értékek.

  • Egy tiszazugi kismúzeum születése
Dr. Szabó László előadást tart 2009-ben

Dr. Szabó László előadást tart 2009-ben

Néprajzi, történeti, régészeti emlékek alkották az 1960-as évek végén a gyűjtemény magját. A gyűjtés és a szervezés nagylelkű önkéntesei közé tartoztak – a teljesség igénye nélkül – neves helytörténészünk, Józsa László, Barna Gábor néprajzkutató, Smuta Kálmánné a járási hivatal főtanácsosa, dr. Szabó László néprajzkutató. 1969. november 6-án négy cellában és a börtönkápolnában nyílt meg az első kiállítás a Helytörténeti Gyűjteményben Kunszentmárton török utáni újratelepedésének 250. évfordulójára.

A gyűjteményt 1970 és 1975 között Turcsányi István nyugalmazott tanár felügyelte. A szakmai irányítást kezdettől fogva a szolnoki Damjanich János Múzeum muzeológusai végezték. Kaposvári Gyula megyei múzeumigazgató 1970-re már állandó kiállítást ígért az emeleti cellákba, melyet Horváth Mária, Hadháziné Vadai Andrea, Barna Gábor, Szabó István el is készítettek két helyiségben a Kerámia története az őskortól napjainkig címmel. Az 1970-es árvíz idején többször beszivárgott a víz az alagsorba, s a kiállítások egy részét le kellett bontani.
1971-ben indult a Tiszazug néprajzi, történeti, nyelvészeti kutatása. Ősszel látványos és rendkívül sikeres kiállítás nyitotta a tizennégy évig tartó kutatási időszakot. A tárlatokat és a tudományos tanácskozásokat kiállításvezetők, tanulmánykötetek megjelenése kísérte. (pl. Kunszentmárton és a Tiszazug kisipara. Szolnok. 1982.) A tiszazugi gyűjtések, tanácskozások, kiállítások tervezésének, kivitelezésének szellemi atyja, gyakorlati irányítója dr. Szabó László volt.

Még diákként kapcsolódott be a gyűjtésbe és a gyűjteményi munkába Barna Gábor, akinek sokoldalú tevékenysége nélkülözhetetlen volt a gyűjtemény és a múzeum létrejöttében. Megkezdte az adattári rend kialakítását, szakkönyveket szerzett be, s a gyűjtést is folytatta. Rövid időre Cseuz Imre, majd Barna Mária kapta meg a volt börtön kulcsait. 1978-ban már az épület egészét a gyűjtemény rendelkezésére bocsátották. 1981-82-ben egy évig felügyelte az intézményt T. Bereczky Ibolya néprajz szakos egyetemi hallgató. 1982-től főállású szakmuzeológust neveztek ki a gyűjtemény élére, Koticsné Magyari Mártát, majd 1983 őszétől Szendrei Esztert.

1985. október 1-jétől hivatalosan is múzeum lett az intézmény, s a megyei múzeumigazgatóság felügyelete alá került. Szendrei Eszter egy félállású teremőr segítségével látta el feladatokat. Néprajzkutatóként gyűjtött életkorhoz fűződő szokásokat és hiedelmeket, a születés és a kisgyermekkor hagyományait. Sajnos 1987 őszén igazgató nélkül maradt az intézmény, s az 1980-as évek végétől kapott ismét muzeológust Pusztai Gabriella személyében.

Dr. Barna Gábor és Séra Erzsébet A hét kun könyvbemutatóján

1971-ben indult a Tiszazug néprajzi, történeti, nyelvészeti kutatása. Ősszel látványos és rendkívül sikeres kiállítás nyitotta a tizennégy évig tartó kutatási időszakot. A tárlato- kat és a tudományos tanácsko- zásokat kiállításvezetők, tanul- mánykötetek megjelenése kísérte. (pl. Kunszentmárton és a Tiszazug kisipara. Szolnok, 1982.) A tiszazugi gyűjtések, tanácskozások, kiállítások tervezésének, kivitelezésének szellemi atyja, gyakorlati irányítója dr. Szabó László volt.

Még diákként kapcsolódott be a gyűjtésbe és a gyűjteményi munkába Barna Gábor, akinek sokoldalú tevékenysége nélkülözhetetlen volt a gyűjtemény és a múzeum létrejöttében. Megkezdte az adattári rend kialakítását, szakkönyveket szerzett be, s a gyűjtést is folytatta. Rövid időre Cseuz Imre, majd Barna Mária kapta meg a volt börtön kulcsait. 1978-ban már az épület egészét a gyűjtemény rendelkezésére bocsátották. 1981-82-ben egy évig felügyelte az intézményt T. Bereczky Ibolya néprajz szakos egyetemi hallgató. 1982-től főállású szakmuzeológust neveztek ki a gyűjtemény élére, Koticsné Magyari Mártát, majd 1983 őszétől Szendrei Esztert.

1985. október 1-jétől hivatalosan is múzeum lett az intézmény, s a megyei múzeumigazgatóság felügyelete alá került. Szendrei Eszter egy félállású teremőr segítségével látta el a feladatokat. Néprajzkutatóként gyűjtött életkorhoz fűződő szokásokat és hiedelmeket, a születés és a kisgyermekkor hagyományait. Sajnos 1987 őszén igazgató nélkül maradt az intézmény, s az 1980-as évek végétől kapott ismét muzeológust Pusztai Gabriella személyében.

  • Megújul az egykori börtön

A múzeum 2003-ban

Az épület az 1990-es évek közepére katasztrofális állapotba került. 1998. november elejétől kezdték meg a felújítási munkálatokat. A volt nagykun kerületi tömlöc falait a Köröstől mintegy 150 méterre, a gát mögött emelték az egykori építők, amely a folyószabályozások után időről időre ki volt téve a Körös szeszélyeinek. A Körös áradása idején, 2000-ben egy reggel vízér tört fel az egyik alagsori cellában. A víz szintje gyorsan emelkedett, s másfél óra alatt elöntötte az alagsort a kápolnával együtt. A kiállítási tárgyakat a polgárvédelem, a tűzoltóság mentette ki az elárasztott termekből.

A városnak két év múlva állt elegendő pénz a rendelkezésére, hogy az árvízkárokat teljesen helyreállítsa. Jauernik István országgyűlési képviselő már ekkor hathatósan segített a támogatások megszerzésében, gyors és eredményes fellépésének sokat köszönhet a Helytörténeti Múzeum.

5A 2006-ban ismét betörő, s a Helytörténeti Múzeumban sok kárt okozó Körös árvíz rámutatott arra, hogy az épületet a kiállítások, a látogatók számára biztonságossá, a gyűjtemény állagmegóvása szempontjából megfelelővé kell tennünk. Két ütemben falátvágásos technikával, az aljzat cseréjével szigeteltettük az épületet, melynek következtében a nedvesség megszűnt, ideális páratartalom alakult ki, s a vakolat omlása megállt.

A mai múzeum, az egykori Nagykun kerületi börtön belső terei, a különleges hangulatot árasztó cellák kézműves kiállításaink megrendezésére kiválóan alkalmasak lettek.

2012-62014 között egy uniós programnak köszönhetően a múzeummal szomszédos un. „várnagyi lakban” lett kialakítva a Múzeumi Látványtár. A több ezer tárgyból álló Elfeledett Tiszazug című történeti és néprajzi kiállítás mellet korszerű informatikai és közösségi térrel is bővült a múzeum.

Kapcsolódó oldalak:
www.muzeumokmindenkinek.hu
www.museum.hu

Elnézést, a hozzászólás ezen a részen nem engedélyezett.