A mezőtúri fazekasságtól a kunszentmártoni Bozsik kerámiáig című kiállítás és a kapcsolódó múzeumpedagógiai programok részletes ismertetése
A kiállítás témája és a bemutatás eszközei
A kiállításunkon két alföldi fazekasmester: Badár Balázs (1855–1938), és Bozsik Kálmán (1872–1954) életútját, munkásságát mutattuk be.
Elképzelésünk az volt, hogy a fazekasság fejlődésének kronológiájára felfűzve, a mezőtúri fazekasközpontok kialakulásából kiindulva a Badár-műhely jellegzetességein keresztül jussunk el a kunszentmártoni Bozsik-műhely kiépüléséig, virágzásáig, s lezárásként Bozsik Kálmán követőjének Mucsi Ferenc kunszentmártoni fazekasnak tevékenységével foglalkoztunk. Hangsúlyoztuk a fejlődési folyamatban a mesterek erőteljes szerepét, hatását a tanultaktól csak lassan elszakadó kunszentmártoni tanítványok tevékenységében.
A bemutatás képi, szöveges módjai a tablósorozat, fotósorozat, filmfelvételek voltak.
A bemutatás tárgyi eszközei: válogatás a mezőtúri, Badár, Bozsik, Mucsi Ferenc kerámiák legszebbjeiből, valamint Ország László és a Cengedi Népművészeti Egyesület Bozsik motívumokat feldolgozó hímzéseiből. Néhány formailag, díszítési szempontból érdekes darabot is kiállítottunk (pl. Kenyeres Balázs fazekastól).
A fazekasság munkafolyamatát nagyszámú, az elkészítés különböző fázisaiban lévő, kézbe vehető kerámiával is igyekeztünk a látogatóhoz közelebb hozni.
A képek a kiállítás megnyitójáról.
A kiállítás témájának részletes ismertetése
A kiállított tárgyakat, elsősorban kerámiákat a mezőtúri és kunszentmártoni fazekasság történetének egyes korszakai szerint csoportosítottuk, így építve fel a tárlatot. A múzeumpedagógiai elemeket a mai kor iparművészeti termékeivel együtt helyeztük el.
1. Egység
Fazekasság az Alföldön
A magyar népi cserépedény készítés sok száz éves történetében az Alföld fazekasközpontjainak megkülönböztetett szerepük volt. Kecses, jól kikorongozott, színes alapú, sok színnel írókázott vagy ecsettel festett, mázas használati-és dísztárgyak – ezek a forma- és díszítményelemek emelik ki a Kárpát-medence számos fazekasa közül a 19. század elejétől a hódmezővásárhelyi, tiszafüredi mestereket, és ez igaz az itt bemutatásra kerülő mezőtúri fazekasműhelyekre is. Ami biztosan tudható a mezőtúri fazekasság kezdeteiről, az az, hogy a középkori, mára elpusztult városhely területén számos kerámiaégető kemence maradványa került elő. Kályhaszemeket, egyszer égetett vizesedények töredékeit szintén találtak a földben.
2. Egység
Céhes világ Mezőtúron
A mezőtúri fazekasok valószínűleg a középkor végén már létező céhe a 18. század végén újraalakult, majd 1818-ban újabb kiváltságlevelet kapott a királytól.
A céhbe több, főleg Hódmezővásárhelyről érkező szaktárs kérte felvételét, akik kiválóan értettek a mázak előállításához, használatához. Nekik köszönhető, hogy a túri cserépedényekre az 1830-as évektől kezdve már az egyszerűbb zöld, sárga, barna mázak voltak jellemzők, melyek már nem csak az edények belsejét, de külsejét is fedték. Írókázott, rátétes vagy esetleg karcolt díszük ekkor még igen egyszerű, általában növényi ornamentika volt. A mázatlan edények között legnagyobb számban vizeskorsókat, kantákat, tejesköcsögöket, bödönöket és szilkéket találunk, ahogyan a mázas kerámiák között is ezek az állóedények voltak túlsúlyban.
3. Egység
Az Aranykor(1870-1900.)
Az 1870-es évekre Mezőtúr Hódmezővásárhely után a történeti Magyarország második legnagyobb fazekasközpontjává nőtte ki magát: majdnem száz műhelyben dolgoztak ekkoriban korsósok, díszítők, és sok százan olyanok, akik munkája köthető volt ehhez a szakmához. Ebben az időszakban a túri kerámia már jól elkülöníthető stílusjegyekkel bírt mind a formák, mind a díszítmények terén. A legjellemzőbb írókás díszítésmódot szinte tökélyre fejlesztették, a lendületes virágmintákat, hullámvonalakat előbb fehér alapszínre írták, majd megkezdődött az ún.: dudi sárga korszak.
4. Egység
Fazekas dinasztiák
A 19. század utolsó évtizedeiben Mezőtúron több olyan családod találunk, melyek generációról generációra öregbítették a város korsósainak hírnevét. A Szappanos (Szappanyos), Vargha, Tóth, K. Sebestyén, Török, Borzi, Gombos, Békési, Krizbai családokból kikerülő iparosok akkoriban szakmájuk atyamestereinek számítottak. Erdély nagy fazekasközpontjaiból ugyanúgy érkeztek tanulni vágyó segédek ide, mint az alföldi településekről. Egy ilyen műhelyben Szappanos István mellett kezdte meg inaséveit 14 éves korában egy jó kézügyességgel megáldott, Mezőtúr határában, gazdálkodó családba született gyermek, Badár Balázs.
A céheket rendeleti úton 1872-ben megszüntették, és a helyükbe lépő ipartársulatok, ipartestületek már lazább kereteket adtak a munka-és oktatásszervezésnek.
5. Egység
Badár Balázs fazekasmester
Badár Balázs (1855-1939.) munkássága különálló fejezet a magyar népi kerámiatárgy készítés történetében, illetve a magyar iparművészet történetében is.
Badár kezdetben parasztedényeket, egyszerű használati edényeket készített, s még az akkor már ritkán égetett feketekerámia készítését is kitanulta. 1878-tól önálló műhelyt vitt. Az 1890-es évek elejétől nyilvánvalóvá vált, hogy a népi cserépedény iránti kereslet rohamosan csökkeni fog. Badár az elsők között vette észre, hogy újítani kell: a konyhákba szánt köcsögök helyett a már polgári szobákba, szalonokba való, míves dísztárgyakat kell a megfelelő formára korongozni, azt a hagyományostól eltérő módon kell díszíteni. Az 1890. évi aradi iparkiállításon már egy egészen újszerű dísztárgykollekcióval jelentkezett, óriási sikerrel, és ettől a dátumtól kezdve majd 50 éven keresztül, haláláig sikere töretlen maradt. Badár Balázs 1939-ben halt meg. Ifj. Badár Balázs és Badár Erzsébet tovább vitte a család hírnevét, mely máig hatóan meghatározza Mezőtúr fazekasságát, annak elismertségét.
6. Egység
Munka a Badár műhelyben
Badár Balázs sikerének egyik alapját a kompromisszumot nem ismerő minőségi munka jelentette. Korának legjobb korongosaként tartották számon, tárgyai porcelán vékonyságúak, rajzkészsége, arányérzéke kiváló volt. Nemcsak megismerte, hanem alkalmazta is a klasszicizmus, a historizmus, a szecesszió, formáit, díszítőmegoldásait, valamint a keleti-iszlám ornamentikát.
Badár korának egyik legtöbbet kiállító iparosa, iparművésze vagy ahogy magát nevezte, műfazekasa volt. Lehetetlen felsorolni, hány országban jelentek meg munkái iparkiállításokon, nemzetközi szemléken, és ma már szinte elképzelhetetlen, hogy milyen ismertségre és hírnévre tett szert. Európa, Amerika szinte minden országából érkeztek hozzá megrendelések és kis mezőtúri, újvárosi házába pedig a megrendelők.
7. Egység
Bozsik Kálmán fazekasmester
Badár természetesen átadta tudása jó részét az utódoknak. Ismert, híressé lett tanítványai között volt a későbbi neves iparművész kerámikus Gorka Géza, valamint a badáros stílust leginkább magáévá tevő kunszentmártoni Bozsik Kálmán. Az 1872-ben született tehetséges Bozsik Kálmánt a mester magával vitte Mezőtúrra, ahol műhelyébe méltó társa és igazi követője lett mesterének.
Kunszentmártonba hazatérve 1905 táján hozta létre saját műhelyét, ahol azokat a kerámiákat kezdte készíteni, melyeket a túri műfazekastól jól megtanult: polgári ízlést követő díszedényeket, zsiráfkancsókat, lopóvázákat, koronás vázákat, falitányérokat, épületkerámiákat, kályhacsempéket. Ő is kiállító alkotó volt, számos hazai és nemzetközi vásáron megjelentek munkái, oklevelek, elismerések tucatjait kapta meg.
8. Egység
A kunszentmártoni Bozsik Kálmán műhely
Bozsik Kálmán kezdetben egyedül vitte műhelyét, majd csatlakozott hozzá két fia, Kálmán és Béla, valamint az időközben tanulni jött inasok és segédek.
A sokat alkalmazott badáros stílus mellett a kunszentmártoni műhely talán a mezőtúri műhelynél is jobban törekedett egyfajta magyar styl megteremtésére. A magyar kerámiaművesség különböző területeiről hozott hagyományos formákat: székely bokályokat, alföldi nagyhasú köcsögöket. Díszítettek olyan virágmotívummal, amely ládák festett dísze volt addig, vagy láttak el olyan cirkalmas fülekkel, melyek addig inkább csak fémedényeken vagy fafaragásokon fordult elő. Igaz ez a Bozsiknak oly sok sikert hozó kültéri, építészeti kerámiákra is. Ám nem mindig volt a magyaros dísz a cél. Nem egyszer a vázákat, kancsókat dekoráló szekfűk, rózsák, karéjos levelek kétséget kizáróan a török, az iszlám előképeket villantják fel. Bozsik Kálmán halála (1959. június 9.) után műhelye egészen 1968-ig fiai irányításával működött.
9. Egység
Bozsik Kálmán hatása Kunszentmárton népművészetére és népi
iparművészetére (Ország László hímző és Mucsi Ferenc fazekas munkái)
Posztamenseken, vitrinekben kiállított kerámiák, a falon Bozsik motívumokkal díszített hímzések láthatóak, bemutatva a ma is élő hagyományokat. A bemutatást színesíti a teremben elhelyezett televízió, amelyen végig lehet követni Mucsi Ferenc egyik díszmunkájának elkészítését.
A képek a kiállításról.
A múzeumpedagógiai elemek a kiállításban
– Két és háromdimenziós puzzle segítette a kerámia alapanyag és elsősorban a formák megismerését, a térbeli látás fejlesztését. A kétdimenziós puzzle az óvodások, a háromdimenziós az alsó tagozatosok körében nyújtott elsősorban új ismereteket. Jó szórakozást jelentett a középiskolás és a felnőtt korosztály számára is.
– Keresd meg a kerámia helyét a lakásban és a lakáson kívül (mágnestáblán) : A hagyományos népi konyha használati eszközei és a polgári szobabelső dísztárgyainak, a külső épületkerámiák megismerése feladatunk a felső tagozatosok, középiskolások lakáskultúrával kapcsolatos ismereteit bővítette.
– Az alapanyagok, az agyag mint alapanyag megismerését, a félkész és kész termékek kitapintását „vakon” végeztettük. Ehhez egy játékot is kitaláltunk, melyet a látogatás elején játszottak a látogatók (elsősorban a csoportok). A hátratett kezekbe agyagot, majd apró kerámiát tettünk, melyet a hátuk mögött körbeadtak, találgatva eközben a kiállítás címét, témáját. Ez rendkívül sikeres volt valamennyi iskolai csoport és korosztály körében.
A képek a Múzeumpedagógiai foglalkozásokról.
