A szűcsök bőröket szabtak, varrtak, készítettek ki. A mesterség régi voltára mutat, hogy szűcs és ködmön szavunk bolgár-török eredetű. Szűcsöket már a tihanyi apátság alapító levele (1055) is említ.
A 18-19. században meghatározó nagyállattartás a bőrt feldolgozó iparágak fejlődését jelentősen elősegítette. Kunszentmártonban a szűcsmesterség a 18. századtól a csizmadia mellett a másik jelentős bőrös szakma volt. A Pásztor család műhelyében 1877-től folyamatosan a negyedik generációig virágzott a szűcsmesterség. Ifj. Pásztor János utolsóként képviselte a családot harmincöt éven keresztül. Mellette felesége Hegedűs Ilona segédkezett, aki varrt, hímezte a nagykunsági, alföldi motívumokat. A műhelyben a fő termék a második világháború előtt a suba volt, subás szűcsöknek is nevezték Pásztorékat. Ifj. Pásztor János már divat-szűcstermékeket is készített. A mester a bőrt felvásárolta, kikészítette, majd feldolgozta. Havonta legalább harminc suba került ki a kezük alól. A Pásztor szűcs jele minden darabra rákerült.
Ha kíváncsi mennyire volt nehéz viselet a suba és a kucsma, felpróbálhatja a kiállításban! A kikészítés eszközeit és munkafolyamatait az udvari kiállító térben tekintheti meg. Itt áll a húsoló deszka, a mosó és a cserző dézsák, a kartács és a szakma cégéreként is említhető bőrtörésre használt kaszapad.
