A 19. század második felében a hagyományos mesterségek mellett megjelentek a modern szolgáltató iparok, közöttük a fényképészek. Az első állandó fényképész – a szomszéd városokat jóval megelőzve – már 1868-ban megtelepedett Kunszentmártonban.
Sáray Szabó Albert, legismertebb fényképészünk Szigety Henriknél tanulta a mesterséget, aki később József főherceg udvari fényképésze lett. Az 1897-ben felszabadult Sáray Albert az első világháború alatt haditudósítóként dolgozott.
Hazatérése után 1919-ben vették fel az Iparos és Kereskedő Ifjak Egyletébe. A humoráról is jól ismert fényképész gyorsan közkedveltté vált a kunszentmártoni közönség körében. Első műtermét a piactéren rendezte be, majd a főutcára költözött át. 1927-től élete végéig Bethlen Gábor utcai házánál dolgozott.
A műterem felszerelése igen egyszerű volt, hasonló a mai műtermekhez. A díszlet csekély számú, de viszonylag változatos hátteret, környezetet biztosított a fényképezéshez. A mester számtalan megrendelést kapott. Hívták a társasági rendezvényekre, s a község iparos-, paraszt-, hivatalnok és birtokos családjainak igényeit is kiszolgálta.
A műteremben hangulatos hátterekből választva, komponálja meg saját családi fotóját!
