Az ember már a kőkortól egészen napjainkig formálta, formálja és használja e vidék agyagát. A kunszentmártoni fazekasság legszebb és legvirágzóbb korszaka Bozsik Kálmán nevéhez fűződik, aki 1895-ben nyitotta meg műhelyét.
Bozsik Kálmán agyagipari műhelye a helybeli téglagyár agyagával dolgozott. A kibányászott agyag felső rétegét téglagyártásra használták, az alsó finomabb agyagot a fazekasmester kapta. Díszedényei a 20. század első felében népszerűek voltak Európa nagy városaiban, Los Angelest, New Yorkot, sőt Brazíliát is.
Szín- és formavilága gazdag és jellegzetes, melyekre erősen hatott a századfordulón virágkorát élő szecesszió. Munkáin egyértelműen érezhető Badár Balázs, egykori tanítómesterének hatása.
A falidíszekhez 18-19. századi mézeskalácsformákat, stilizált leveles virágformákat használt. Jellegzetesen Bozsik készítmény volt a magas, kecsesen ívelt nyakú, egy füllel ellátott kancsó. Készített vázát (zsiráfvázát, lopóvázát, görögös vázát, koronás vázát), tányért, virágcserepet, tálat, korsót (kulacs alakú, székely), díszkorsót, kulacsot, gyümölcsállványt.
Épületdíszei, kályhacsempéi, edényei a paraszt-polgári lakáskultúra magas szintre emelését segítették. Kunszentmárton utcáit járva egy-egy majolikáját még felfedezhetik néhány ház homlokzatán.
A műhelyben egy film megtekintésével megismerkedhetnek a fontosabb munkafolyamatokkal, az edény készítésének menetével.
