A csizma már a középkorban, míg a cipő használata a 20. század elejétől terjedt el Magyarországon.
A kunszentmártoni csizmadia majd cipészmesterek híresek voltak tudásukról, minőségi termékeikről. Egy-egy jelesebb mester által készített csizmát tulajdonosaik 5-6 évig is hordhattak javítás nélkül. Devánszki Ignác kunszentmártoni csizmadia műhelyében tíz-tizenkét segéd is dolgozott. A legelegánsabb lovagló csizmától a munkás bakancson át a papucsokig bármilyen lábbelit elkészítettek.
A második világháború előtt már 72 cipész dolgozott Kunszentmártonban. Ekkor nyitotta meg műhelyét Szűcs Imre cipészmester is. A műhelyében lévő pulton szabta a szabásminta segítségével az anyagot, s a cipészasztalnál dolgozta fel. Kezdetben egyéni rendelésekre dolgozott, s az üzlet sikeresen beindult. Népszerűsége ellenére 1950-es évek elejétől folyamatosan át kellett állnia a vásári cipőkészítésre, mivel jó minőségű alapanyaghoz az igényesebb megrendelők számára elég nehéz volt hozzájutni. Az 1950-es évektől ismét jó üzletnek számított a csizma készítése.
Cipészműhelyünket Szűcs Imre cipészmester visszaemlékezései alapján és Kövér János szerszámainak felhasználásával rendeztük be.
A műhelybe betérvemegtudhatja mekkora egy cipész centiméter, a pulton elhelyezett korabeli divatlapokból pedig a 20-as, 30-as évek cipődivatjával ismerkedhet meg.
