KÖTÉLGYÁRTÓ

A kötélgyártók megtisztított kender rostjaiból zsinórokat, köteleket készítettek. Termékeik nagyobb részét a mezőgazdaságban használták fel, nélkülözhetetlenek voltak az állattartásban és a közlekedésben.

A Roskó család műhelyét az 1880-as években alapította Kunszentmártonban, mely a mai napig apáról fiúra száll. A családban mindenki kötélgyártónak tanult, nemcsak a fiúgyermekek, hanem sokszor a testvérek is.

Az állattartók kora tavasztól késő őszig vásárolták termékeiket. Ilyenkor hajnaltól az est beálltáig dolgoztak a műhelyben. A A késztermékeket nemcsak a műhelyben árusították, hanem vásárokba is jártak Szarvasra, Nagykőrösre, Szegedre, Debrecenbe.

Készítményeik sokfélék voltak: borjú-, tehén-, csikó- és lókötőfék, kötőfékszár, lovas kocsihoz istráng, hajtószár vagyis gyeplő, nyűg, mely a tehén lábainak összefogásához szolgált, hogy fejésnél ne rúgjon. Népszerű volt a kocsikötő, a ruhaszárító kötél, a fűrészzsinór, az ugró- és a mászókötél is.

A láncok és a műanyag elterjedése az 1970-es évekre már visszavetette a termékeik iránti keresletet.
Az udvari kiállításban kipróbálhatja a kötélverést egy hagyományos kézi hajtású gépen.

Elnézést, a hozzászólás ezen a részen nem engedélyezett.